Dalriada - Védj meg láng

Védj meg láng,
Erdõ mélye rejt el.
Nem vezet út, nehogy
Így érjen el a végzet.

Nézz hát rám!
Bánat nem felejt el.
Szép Daliám…
Hol lellek hát meg Téged?

Elmúlt tán…
Minden mi dalban éled,
Éj viharán…
Elvesztem végleg lépted.

Bújtass, Láng!
Bánat kínja éget.
Szép Daliám…
Hol lellek hát meg Téged?

Védj meg Fény a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya.
Dallamod él, bút messze ûz,
Sose érjen véget az ének!

Anyám, anyám, édes jó Anyám,
Te voltál az én szeretõ dajkám.
Születésem napján, jaj de nagyon örültél,
Katonának mégis fölneveltél.
Világ, világ, idegen, nagy világ,
Esõ nélkül nem nyílik a virág,
Rózsám szíve meghasad a magánytól,
Búcsú nélkül vágtattam el a Babámtól.

Járom az utat,
Az ismeretlen elõttem,
Szép vitézemet
Kutatja szárnyaló énekem.
Ó,az én szívem mindig ilyen marad
Õszinte, hûséges, szerelmes és szabad.
Ültünk zsongó tavaszkor
Nagy tölgy tövében,
Énekeltünk selymes fûben,
Madárka szívében.
Néztük a Napot,
És lelkünk megtelt vele,
Merítettünk kék vízbõl,
Hol csorog hegynek ere.

Vén világból hajt csak egyre
Fáklyafény táncol nevetve.
Naplemente égre festve,
Otthont mutat a fény.
Gonosz átok vére verje,
Köd, ború elûzve messze,
Nóta szárnyra, harc feledve,
Otthont mutat a fény.

Védj meg Fény a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya.
Dallamod él, bút messze ûz,
Sose érjen véget az ének!