Beck Zoltán - Karácsonyod

Viccnek durva, versnek
kevés:
íme, egy kis
meglepetés.
Nem egy nagy szám,
látom én is,
kilóra se sok, de mégis:
mikor ilyen nagy a fagy, a
szeretet meg egyre
fogy,
az embert mindig meglepi, hogy
nincs jobb, mint egy
meglepi.

Rajta, tessék,
bontsd ki bátran,
hadd ne főljek itt kabátban,
hétre várnak vacsira -- de bocsika!
Most nézem csak,
anemjóját:
nyuszikás a
zacsija.

Mindegy, nem egy
nagy dolog, majd megoldják az
angyalok, mert
így is, úgy is az az első,
hogy mi mindent rejt a
belső,
olyan legyen körülbelül,
aminek az ember
örül,
ne lapuljon benne bánat,
vagy más ilyen
ronda
állat.

Sikerült is? Gratulálok!
Ne fáradj, majd kitalálok!
Annyit mondj még: ugye tetszik?
Azért izgultam egy percig!
Komoly is meg vicces is, mert
vannak benne
viccek is, de
nem genyózik,
nem is fröcsög,
nincsen *tütütütü*,
bármit mond is
jól vagy rosszul,
az a fő, hogy
nem túl
hosszú...

Sőt! Ha mégse tetszik, másnap
oda lehet adni
másnak!
Bárki kapja, legyen
áldott! -- lásd a christmas
greeting
card-ot:

"Kedves Izém, satöbbi, csak
meg szeretném
köszönni, és
ezúton is kívánok egy
sokkal jobb fej
világot, ám tudnod kell, hogy
bármily furcsa,
te vagy itt a helyzet kulcsa,
egyedül csak az a fontos,
így írom, mert így a pontos
hogy a szíved
legyen helyén,
kétezer-tizenkettő
telén.

Rajtad áll, hogy mit teszel, hogy
jó fiú, vagy rossz leszel, hogy
vállat vonsz és legyintesz, vagy
észnél vagy és
beintesz, hogy
pakolod a cekkered, vagy
szép csendben kibekkeled...
Ha üldögélsz,
ha ácsorogsz,
ha élteted,
ha gáncsolod,
én
egy dolgot tanácsolok:
Legyen vidám karácsonyod!
Ha kinézel az ablakon
a jégre a hóra
Korim a lábamon
Ó, boldog óra!
Siklunk mint a szél
újra meg újra
Felfrissít mintket
mindig *tütütütüü*