Children of Distance - Úgysem kellesz

Refrén:
Leszarom mit gondolsz,
Úgysem kellesz többé már,
Engem nem fogsz hülyének nézni.
Tudom, hogy nálad jobb is vár.

Verze 1: (Horus)
Tudom úgyis én maradok már a lökött paraszt,
de hiába, így is mindig a hátam mögött maradsz.
Szép volt, de egyedül meg sokkal jobban mutatok,
ha póráz van a nyakamban ne csodálkozz ha ugatok.
Most tényleg…
Ha azt hiszed, hogy miattad nem alszom, akkor ébredj!
Bárcsak ne kellett volna a kardom adnom érted.
Királylányként jöttél, de a mostohává lettél,
kérdezhetném ostobán, hogy most hová mehetnék?
Hagyj békén, ne játszunk olyan durván.
Megértem én is törölném a dátumot ha tudnám.
De a múltunk nem válik már köddé ha szapulod
imába foglalom, nem leszek többé a papucsod.

Bridge:
Ó, neked az sem jó,
hogy a szívem adtam neked.
Egyszer bárcsak megélhetném,
hogy ez másképp is lehet.
De addig…

Refrén:
Leszarom mit gondolsz,
Úgysem kellesz többé már,
Engem nem fogsz hülyének nézni.
Tudom, hogy nálad jobb is vár.

Verze 2: (Carp-E)
Gondolkodtam, döntöttem, gyáva többé nem lehetek,
A szemedbe hazudok, a hátad mögött felnevetek!
Nem érdemelsz mást, neked csak egy szolga voltam,
Te csak parancsoltál, mehettem a boltba nyomban,
Nem utállak, de a hátam közepe a jó hely neked,
Csak annyit remélek, az anyósom is ott lesz veled.
Eleinte elhittem, minden rendben, boldogság van,
Egyik nap a postást, másik nap az orvost láttam,
Búcsúzásképp majd ezt kapod ajándékba,
Leszek első másnál, nem hiányzik a szamárlétra,
Nem leszek már papucs, aki mindent helyesel,
Letiltalak mindenhonnan, jobb ha nem is keresel!

Bridge:
Ó, neked az sem jó,
hogy a szívem adtam neked.
Egyszer bárcsak megélhetném,
hogy ez másképp is lehet.
De addig…

Refrén:
Leszarom mit gondolsz,
Úgysem kellesz többé már,
Engem nem fogsz hülyének nézni.
Tudom, hogy nálad jobb is vár.

Verze 3: (Shady)
Nem volt szükség vitákra, megírtad egy privátba,
Hivatkoztál hiányra, hogy nem férünk egy világba.
Magyarázatért kiáltva kiálltam, de mindhiába,
A rád pocsékolt idő után azt hiszem még ennyi járna…
Mindegy…
Rájöttem, a szabadság nagy kiváltság.
Hogy kitetted a szűröm bébi? Ez aztán a királyság.
Egyedül az ágyat gyűröm, vigyorgok a helyedre,
Gondtalan az életem, így gondolok rád nevetve.
Most meg az van itt könyörögsz, de nincsen ami rávehetne,
Hogy visszamenjek hozzád? A jókedvem is rámehetne.
Megőrültél? Ne viccelj, édesem, ezt elhitted?
A sors keze beintett, az én kezem meg legyintett.

Bridge:
Ó, neked az sem jó,
hogy a szívem adtam neked.
Egyszer bárcsak megélhetném,
hogy ez másképp is lehet.
De addig…

Refrén:
Leszarom mit gondolsz,
Úgysem kellesz többé már,
Engem nem fogsz hülyének nézni.
Tudom, hogy nálad jobb is vár.