Ráday Imre

Ráday Imre (1905. szeptember 4. – 1983. március 12.)
Magyar színművész, színházi rendező, főiskolai tanár,
rádiós műsorvezető volt.

Érdemes művész (1959), kiváló művész (1969).
Ő volt az első Kazinczy-díjjal kitüntetett színész (1967).

Budapesten született.
Imádott rajzolni és festeni. 14 évesen megnyert egy
pályázatot, amelyet fiatal rajzművészek számára
írtak ki.
Középiskolai tanulmányai után az Iparművészeti
Főiskolára járt. Esténként egy neves festőművész
iskolájában fejlesztette tovább rajztudását.
Azonban érdeklődése nemsokára a színház felé
fordult, így hát beiratkozott Rózsahegyi Kálmán
színiiskolájába, ahol 1923-ban végzett.

Székesfehérváron kezdett meg egy évadot, majd
1924 és 1926 között a Kaposvári Csiky Gergely
Színház tagja volt.
1926 és 1929 között Berlinben dolgozott, az UFA
Filmgyár színészeként. Még Rózsavölgyi Kálmán
ajánlotta be a Csárdáskirálynő Boni gróf szerepére.
Az ott töltött három év alatt hét némafilmet forgattak
le vele, többek között az ifj. Johann Strauss életét
feldolgozó film főszerepét is.
Hazaérkezve egy évig volt a Belvárosi Színház tagja.
1929 és 1930 között, majd 1930 és 1935 között a
Magyar Színházban és a Vígszínházban játszott.
Itthon is rendre kapott filmszerepeket is.

1939 és 1945 között zsidó származása miatt ritkán
játszhatott. A Zeneakadémián lépett fel búcsúzóul
(külön engedéllyel, a letiltás után) egy irodalmi vers
összeállítással, majd egy ismerőse segítségével
elutazott Hollandiába.
1941-ben azonban hazautazott Budapestre és itt
bujkált a háború végéig.

A háború végeztével színészként és rendezőként
került a Nemzeti Színházhoz 1945-ben, ezzel egy
időben tagja volt a Népvarietének is.
A Pesti Színházban és a Vidám Színpadon játszott
1950-től 1951-ig, majd a Madách Színházban és a
Magyar Néphadsereg Színházában játszott 1951
és 1953 között.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt
1950-től 1956-ig.
A szocialista kultúrpolitika miatt mellőzve volt a
filmezésnél, azonban az ötvenes évektől több
rádiós műsora volt.
1951-ben, 46 évesen kapott kisebb szerepet egy
munkásdrámában, majd 1956-ban játszhatott újra
a Dollárpapa című filmben. A hatvanas évektől már
ismét több filmezési és televíziós ehetőséget kapott.

1957-től 1970-ig a nyugdíjazásáig a József Attila
Színház tagja volt.
Azután a '70-es években fellépett még a Thália
Színházban, az 1980-as években pedig a Pesti
Színházban. A filmezést később is folytatta.

Talán legnagyobb ismeretséget az 1953-tól a
rádióban futó sorozata a Csilicsala csodái hozta
számára, amelyben a varázslót alakította.

1983. március 12-én hunyt el Budapesten.
Budapesten a Farkasréti temetőben nyugszik.

Keressük az együttes biográfiáját!