Filo - Élem az álmaim

Azok a régi utcák,
Minden titkom tudják,
Minden léptem alatt felsír a kő.
De a sok hazugság,
Már tovább nem vár,
Mert csak én vagyok és egy szebb jövő.
Már nem cipelem a múltam holttestét,
Olyan könnyű nélküle szállni.
És nem maradt más csak egy rossz emlék, csak egy rossz emlék.

Én és csak élem az álmaim,
Nélküled ugrok és kibontom a szárnyaim,
És hogyha véletlenül egyszer meghalok,
Emlékezzetek rá, hogy éltem egy pár napot.
Hova sodor a szél, nem tudom,
Mennyi idegen út pora az arcomon,
Ez csak egyedül szép nélküled,
Mert csak egyedül én értem ezt,
Hát ég veled.

Szabadság, szerelem ez a kettő ami engem éltet,
Ez mindig irányt mutat, hogyha az utam eltéved.
Megmaradok mind szerénynek,
És ha valaki engem kérdez akkor
Végül nem számít, hogy mennyi a pénzed a banka, vagy az arany a nyakba,
Mert csak elcsábít, a lényeg, hogy mindig önmagam maradtam,
Semmi nem számít, csak az, hogy mennyit éltél úgy igazán,
Hogy nem számít, hogy mit hoz a holnap, csak megragadod a most vagy sohát.

Én és csak élem az álmaim,
Nélküled ugrok és kibontom a szárnyaim,
És hogyha véletlenül egyszer meghalok,
Emlékezzetek rá, hogy éltem egy pár napot.
Hova sodor a szél, nem tudom,
Mennyi idegen út pora az arcomon,
Ez csak egyedül szép nélküled,
Mert csak egyedül én értem ezt,
Hát ég veled.

Lehet voltak szebb napok is,
De ha meghalok itt, akkor szabadon érne a vége.
Most olyan könnyű amit,
Eddig húzva cipeltem,
Hogy felkap a dunai szél.
És piheként a viharban a szédületet
Már nem bírná ki szívem,
Így hát mind neki adtam az életemet,
Oh játszani vele de szép, de szép.

Én és csak élem az álmaim,
Nélküled ugrok és kibontom a szárnyaim,
És hogyha véletlenül egyszer meghalok,
Emlékezzetek rá, hogy éltem egy pár napot.
Hova sodor a szél, nem tudom,
Mennyi idegen út pora az arcomon,
Ez csak egyedül szép nélküled,
Mert csak egyedül én értem ezt,
Hát ég veled.