Magidom - Dzsungel

ülj le, igyál egy pohárral
ne sodródj most már az árral
se ár, se irány, se vonal
túl sok figyelmet von el
a fejedben a panel
te csacsi, te szamár, figyelj

mindenki csinálja, de másképp és másért
túl régi szavakon itt mindenki mást ért
ezért beszélni sem beszél, mindenki áttért
rejtőzködve élnek, és pénzt kérnek a máért

de ha kinyitom a szemem,
igazán világos a háttér
értem, hogy sok ideje van,
de még sincs olyan, hogy ma rám ér

mindenki halálos beteg
féknyomok a szíveken
elgurult a gyógyszered
egy dzsungelben éled egyedül az életed

de kit hozol magaddal, légyszi, nézz tükörbe néha
ott ücsörög benned, de visszaszólni néma
de fogja a kezedet, és imádkozik is érted
lehet, nem is idegen, de mégse nagyon érted

hogy mi szél hozott, mi szél visz el
itt téged senki sem hisz el, de ő még azért elvisel
te csacsi, te szamár, te majom, ébredj fel
te üldözött, te bennszülött, te gondozod, te öntözöd
az otthonod a dzsungel,
de a bozót mögött ott van a fákon a turistajel

és mindenki keresi, keresi, keresi,
hol van, sikere, sikere, sikere hol van,
keresi, keresi, keresi, hol van,
de a dzsungel eltakarja
se ár, se irány, se vonal,
túl sok figyelmet von el a fejedben a panel,
te csacsi, te szamár, figyelj

vissza kéne jönni
vagy ottmaradni mégis
vissza kéne jönni
jönni…