Magidom - Houston

a betöltetlen űr tátong most felém,
a semmi kellős közepén
űrhajósként egy kapszulába zárva,
furcsán érzem magam mostanában
fogalmam sincsen, hogy milyen évet írunk,
vagy hogy hány éves vagyok
aludnék már, elfáradtam nagyon,
de nem megy, mert horkolnak a csillagok

kopogok az égen, de csak a NASA néz le
kopogok az égen, de senki sem vesz észre
ha van itt valaki, ordítson, mert nem hallom
csak a visszhangom…

apró porszem vagyok csak a gépezetben,
repülni akartam egész életemben
eljöttem megnézni a semmit, mindhiába,
azt hiszem, hogy ferdít, nincs semmi önmagában
viszonyítanék, de mégis, mihez képest,
nincs közelbe föld, nincs, amelyre lépjek
értelmet adnék mások életének,
de az enyémek csak tyúklépések

kopogok az égen, de csak a NASA néz le
kopogok az égen, de senki sem vesz észre
ha van itt valaki, ordítson, mert nem hallom
csak a visszhangom…

Houston, Houston, van egy kis probléma
ha körbenézek, minden vaksötét és néma
mindegy, hogy a szemem csukva van vagy nyitva
Houston, hogy fordulhatnék vissza

kopogok az égen, de csak a NASA néz le
kopogok az égen, de senki sem vesz észre
ha van itt valaki, ordítson, mert nem hallom
csak a visszhangom…