Gombocz Bence - Elengedés

Remeg a szék, a falak szétválnak
Nekem nem kell a drog, így is eléggé kivagyok!

Földünk elmozdult, elcsúszott a kép.
A szavak késnek, így szóródnak szét.
Kérve kérlek! Hallgasd meg magad!
Minden éjjel állj ki a Hold alá

Az ég színe kék volt: csak nézz a szemembe.
Ha mozog a föld alattad, ülj az ölembe.
Egy hegy tetején üvöltsd, s a metrón, a héven, hol mentél
Mindenkinek súgd meg, hogy mennyire szerettél!

S nem tudni milyen színű az ég..

Földünk elfordult, felgyorsult a lét.
A könnyek késnek, nincsen jelenlét.
Várva várlak! Hogy tudatodra ébredjél,
Minden éjjel tisztulj a holnapért!

A Hold cseppekben, vakító fénnyel a földre hull,
A talajba szívódik, s Földanya sóhaja elhalkul,
A négy elem összhangja egy lekváros fánkban összpontosul
Test és lélek végleg egymáshoz viszonyul...
Most mikor feltétlenül szeretlek
Tisztán és hirtelen elengedlek

Már tudhatni milyen színű az ég

A lehulló Hold viharban ázunk,
S eper színű az ég,
A kezemmel takarom a szemed,
Tisztulj kedvesem!

Ellökted az ölelő fánkat,
Pedig együtt viselhetnénk szárnyat,
Elengedsz mindent szépen
S lesz egy kék folt az égen…