Úrfi - Öngyilkos bálnák

Az apátia tengerén vagyok lakatlan sziget
Zátonyaimon ázik előttem épp szét szép szíved
Ó büszke gyarmatosító, fáraszt, ahogy rám települsz
Ki mondta, hogy jobb lesz neked itt, hogy ha a hátamra ülsz?
Ó szegény hajótörött, úgy fáraszt, ahogy rám települsz
Ki mondta, hogy jobb lesz neked itt, mintha víz alá merülsz?
Partjaimon öngyilkos bálnák
Mozdulatlan várják,
Hogy a dögevők megtalálják

Csak mert szomjad nem oltja a sós víz
Azon, ami jó így
A Jóisten sem gyógyít

Semmi nem lett egzotikus attól még, hogy távol van
Egy fuldoklónak szép, hogy szépnek tűnik ott a távolban
Gyarmatosítók, hajótöröttek, csak végre tűnjetek el
Súlyotok olyan nagy már, én is elsüllyedek
Partjaimon öngyilkos bálnák
Mozdulatlan várják,
Hogy a dögevők megtalálják

Csak mert szomjad nem oltja a sós víz
Azon, ami jó így
A Jóisten sem gyógyít
A mélyben fuldokló gyöngyhalász
Mit vártál, itt majd mit találsz?
Kalandor, ócska kincsvadász
Kifosztasz, aztán tovább állsz
Katasztrófaturista-láz
Remélem, tetszik, amit látsz
Otthon már hosszú volt a tél
Te is csak nyaralni jöttél
Minden látogatás egyszeri
Kit akartál itt megmenteni?
Galamblelkű környezetvédő
Minden kedves szavad sértő rám
Nem tűröm el, nem tűröm el
Nem tűröm el
Súlyotok olyan nagy már,
Én is elsüllyedek
Nem tűröm el, nem tűröm el
Nem tűröm el
Súlyotok olyan nagy már,
Én is elsüllyedek